❝ rome 2017
posted 2017. július 21., péntek @ 21:25 | 0 comment(s) | ADD COMMENT
♪♫: wardruna - hagall❀ oké. this journey was from june 9 (fri) - june 13 (tue). ❀ egész úton sunyi képeket csináltam Andrásról and i love them all. ❀ meg is lettem szidva érte, hogy miért nem vagyok képes szólni. ❀ amúgy ezen az úton lett az a story, hogy András = Napocska. én meg a napraforgó. ha eddig nem tűnt volna fel, pl instán. mivel ő volt a párom, nekem rá kellett figyelni, neki meg rám. az utóbbi kevésbé teljesült, de én milliószor elkezdtem a tengelyem körül forogni, hogy „Napocska? Napocska hol vagy?” ❀ egyszer Szasza (tanárnő) meg is jegyezte, hogy mennyire aranyosak vagyunk és mennyire filmet kéne ebből csinálni, mert Napocska a mozgólépcsőn ment, én meg a sima lépcsőt használtam és egymás mellett mentünk és egymást figyeltük. 0608: rövidített órák voltak. azaz délben végeztünk és rendkívül elveszettnek éreztem magam. lepakoltam a koliban és egészen 19:55ig vissza se mentem. (nyolcra vissza kell érni lolol) voltunk Aranyparton fürcsizni Luckáékkal, oda vissza rohangáltunk a városban, turiztunk, mekiztünk... aludni olyan negyed tizenegy körül mentem. kettőkor keltünk, ugyanis háromkor indulás volt Olaszország fele. oké. 0609: hajnali három. András sehol. kezdek megijedni. hol a faszban van? elaludt vagy watafak? jó, semmi pánik, hívjuk fel. 3:02. kisípol. 3:03. síp. 3:04. síp. bemondóban sorolják a neveket, csak ő hiányzik. senki nem tudja merre jár, én meg egyre idegesebb vagyok, hisz elméletben akart jönni. ki is van fizetve. akkor mégis miért nincs itt? 3:05, hívom Hannát. ő felveszi, nagy nehezen belenyög. nincs nála az András. AKKOR HOL VAN? 3:07. síp. ebben a percben kétszer hívtam fel. 3.08. síp. rászólok Bandira, hogy hívja már fel ő is, mert nekem baszik felvenni. 3:10 síp. 3:11 síp, megint kétszer hívtam egy percen belül. 3:12 semmi, 3:13 kétszer hívtam, 3:14, 3:16, 3:17, 3:18, 3:19 semmi!!! életjel!!!! hol van!!!! Bandi hívja másodszorra, és LÁSSANAK CSODÁT, neki felvette. elméletben 5 perc és ideér. jó. ébren van és elméletben úton. oké. jó. fú de megverem amint ideér. Zsófi engedj ki. egyedül ott álltam és vártam rá, hogy mikor bukkan fel a hülye feje, idegállapotban voltam. aztán megláttam a copfját. csak úgy szaladt a bőröndjével a kezében. futok felé, 3:28 van. legelső mondata: „majdnem megkéseltek!” hát kitértem a hitemből, nem is ő lenne. de miért pont most. like. ok most nem érek rá, mennem kell olaszországba na! mindegy is, örülök, hogy itt van, életben és most uccu itália. Ravennáig max mosdóért álltunk meg. délután negyed négykor értünk oda, hol megnéztük a Galla Placidiát és a San Vitalét. aztán átsétáltunk a San Apollinare Nuovóhoz is. „csak ti ketten vagytok az életemben akik idegösszeroppanás nélkül képesek hallgatni a faszságaimat végtelen ideig” ... vagy valami ilyesmi megható dolgot mondott nekem itt András.i lvoe him a napot úgy zártuk, hogy megszálltunk ugyanott, ahol tavaly (Roncobilaccio) és megnyírtam András haját.
0610: irány Róma!
ezekre a részekre nem igazán emlékszem, hisz ahányszor felkerültem a buszra, annyiszor elaludtam. de azt tudom, hogy legközelebb egy strandon ébredtem. megmártottuk magunkat a tengerbe, dobáltuk egymást, jól éreztük magunkat. pancsi után ettünk pizzát és szárítkoztunk. közel 3 órán át voltunk a tengerparton, majd elindultunk a szállásunk fele, hiszen még be is kell jelentkezni, satöbbi.
egy óra utazgatás után megérkeztünk a kempingbe. egy órán át tartott a becsekkolás, addig mi röhögve néztük, ahogy Zsófi próbálja kiszedni a tüskéket a lábából.
kilenckor elindultunk, hogy megnézzük az esti Rómát. olyan két órát voltunk ott és a visszaút nagyon kacifántos volt. a busz egy megállóval később rakott le minket, ezért vissza kellett sétálni. amivel nincs gond, csak szembefutottunk pár rendőrrel és ????? somehow nem mertünk feléjük elmenni és kerülőket kerestünk. közben találkoztunk egy-két.. utcán dolgozó hölggyel, ami számomra azért fless, mert én még életemben nem láttam ilyet és bit shocking. anyways, olyan fél egykor caflattunk vissza a szállásra, ahol meg volt egy disco. hát oda vissza is néztünk. beszélgettünk egyet ausztrál emberekkel, egy gyerek sorba kitalálgatta az életkorunkat és próbálta kimondani a nevünket; dobozos bort ittunk; én majdnem megtéptem egy lányt (elmesélések szerint), merthogy rámászott Andrásra és nekem meg nagyon nem tetszett a dolog. de amúgy jó volt.
* „éles a tenger” * „különben is, fél egykor már fuck the system.”
0611: bevesszük Rómát. rohamvágtában.
a Spanyol lépcsőnél kezdtük az idegenvezetést. 20 perc séta és a Trevi-kútnál teremtünk. na ennyi embert is nagyon ritkán látok egy helyen. 1 óra séta és útba ejtettünk pár totemoszlopot, bevásárlóközpontot és átmentünk a Pantheonhoz (💕💕💕). mivel nekem a Pantheon az egy szívemcsücske építmény, nagyon boldogan néztem körbe, és mindössze úgy, hogy tízpercet vártunk. majd átloholtunk a Fiumi-kúthoz na és én ott voltam úgy halál. itt a vég. leolvad a cipőm. szóval innen szaladtunk át a piactérre és kaptunk egy óra szabadidőt. azalatt megebédeltünk és nagyon nyomott hangulatban battyogtunk egymás mellett Andrással de whatever. bevásároltam magamnak két gyűrűt. aztán átszambáztunk a Colosseumhoz, a Forum Romanumon át és jaj de beautiful. ez a rész úgy kiesik mi volt ezek után, de nagyon úgy hiszem, hogy már csak visszamentünk a szállásra és megint beitaloztunk. 0612: mivel előzőnap elég sokáig maradtunk fenn ismét, plusz az előző nap is hihetetlen töménységű látni valót daráltunk le, nem emlékszem kristály tisztán erre a napra se :( de! voltunk az Angyalvárnál. majdan átsétáltunk a Vatikánhoz. szolid egy órát minimum vártunk, addig rohangáltunk jégkásáért, kútért, dolgokért amivel hűthetjük magunkat. csapatunknak volt egy kicsit fogyatékosabb része is, aki leállt üzletelni az utcai árusokkal úgy, hogy egy mukkot nem tud angolul, nem hogy olaszul. szóval abból lett egy kis ordítozás meg egy nagyon stílusos kilépő az árus részéről (elrohant, majd az utca sarkán intett egyet). egy órát kaptunk a Vatikán körbejárásához, ami elméletben nagyon kevés. végülis tényleg az volt, mert kb. egy pillanatra nem álltunk meg bámészkodni, gyönyörködni. a végén van a Szixtuszi kápolna és amilyen pofátlan/kimerült voltam, ahogy leültem csodálni a plafont és annak freskóit, egy picit elbólintottam. miután a Vatikánnal végeztünk jöhetett a Szent Péter bazilika. te jó ég. ha máshova nem is, ezt az egy helyet mindenképp nézzétek meg, ha van rá alkalmatok. szájtátva jártam körbe, olyan meseszép és hatalmas. egy fél óra alatt jártam körbe, majd elfeküdtem előtte, mert nagyon forgott a világ és álmos voltam. délutáni csendes pihiztem. nem sokra rá elindultunk haza, és mivel ez volt az utolsó napunk ismételten sokáig voltunk fenn és megittunk pár üveg sört. 0613: hazafele úton is mindenki próbálta kipihenni a virrasztást, meg azt a tömérdek információt amit ha úgy nézünk egy másfél napban kaptunk. egész nap utaztunk, ugyancsak a koliban aludtam és másnap iskola után hazamentem. i am the luckiest. Címkék: adventures, nyár, traveling ❝ feeling the form of left
posted @ 21:24 | 0 comment(s) | ADD COMMENT
♪♫: siamés - the wolf ;❀ fakfakfak ❀ may - june. ❀ na ez. érdekes lesz. kis összefoglaló szerűen lehet leírom mik történtek. vagy nem. nem tudom mit csinálok!!!! fAK ❀ ok ezentúl szerintem maradok annál hogy hihetetlen felszínesen blogolok tovább / vagy úgy egyátalán nem, mint eddig. rip. ❀ többségben a naplómból fogok idézni/kimásolni szövegeket, mert nekem már csak nagyon kevés flashback kép ugrik be :( 170422: 9:15os busszal mentünk. előtte végig sétáltuk az egész vidékit Dáviddal. lassan összegyűltünk. szépen elhagytuk Kintli tanyát, de megállt nekünk a sofőr bácsi. aztán kivittek minket Bekáék... aka Regenyei Armory-ba. kaptunk reggelit, hogy újult erővel menjünk körbe a tanyán, ahol vannak malacok és struccok!!!! Andrásnak olyan kis nyomott kedve volt. so i kind of clinged to him. egész áldott nap vele voltam és annyira jó volt.... szét durran a szívem. and i could touch him the way i wanted and he didn't snap away and i couldn't be happier. visszamentünk és megnéztük a műhelyt is. tehetetlenségünkben nekiindultunk a szántóföldnek. másztunk, árokban ugráltunk, dzsumbujban romos házakra találtunk. azokra szintén felmásztunk és felnyársaltam magam ügyesen egy szögre. loptunk egy szekercét. negyed hatkor ebédeltünk, Gergő betoppant. kaptunk kindertojást. meg sört. meg tátrateát. meg barack pálinkát. meg tetőre másztunk. Jancsika 10 éves (4). vele homokoztunk és síneket építettünk. meg bújócskáztam vele vacsora közben. aztán mikor elaludt Beka apja, elszabadulhatott a pokol. aztán voltak hisztik, meg nem tudom és egyszer kiakartam menni, de nem engedtek és... omg. he came to take off my jacket.... and he was so seducing jESUS FCUKIGN cHRsiT he held my ribs and what more a girl needs from most loved one? de aztán végül kimentünk és szétbaszott, mármint konkrét szétzúzott két falapot az újonnan szerzett szekercéjével and hOLY FUCK I GOT SO SCARED and yet he was so attractive. aztán olyan fél négy körül volt az, hogy menjünk aludni. én a Gergő és az András között aludtam. and we cuddled.... a lot.. his head was in my chest.. and his nuzzles... god i'm in love. 170429: életem legelső baranta bemutatója. (2:22; 6.30) 8.16kor értem be Győrbe, összefutottam Andrással. elkocsikáztunk hozzájuk, felkaptuk anyuját és hugicáját, meg annak barátnőjét szóval nagyon faszán megvolt tömve az autó. Sövényházán találkoztunk Geriékkel is. na de ugorjunk a bemutató részére. ostormenettel kezdenénk. életemben először fogok ostort, de majd megoldjuk! (ez volt a nap jelmondata) kicsaptam a fülemből a fülbevalót, arcon csaptam magam, mellkason, hasba, fejemet, kisujjamat és még az András kezét is eltaláltam?!!? ok. csicskuljunk tovább: egy résznél megálltam. és leblokkoltam, hogy fuckfuckfuckfuc mi következik? de megoldottuk és........ jó de, nagyon gáz. bemutató után átmentünk Geriékhez, mert egy falunyira laknak. meg lettünk etetve majd szépen bementünk Győrbe, szülinapozni. hát ez az este is kegyetlen volt. kaptam ablaktörlőt. * „gugolván valán lészen pisa” 170508-9: Andrásnak hímeztem egyet egyfajta sorry-for-being-a-lil-bitch féle bocsánat kérő gedvát, de csak mert én úgy éreztem és biztos megint csak beképzeltem dolgokat. elméletben tetszett neki, de még most se láttam sehol a szobájában. szal rip......... na de anyways, osztálykirándulás! 1000 forint volt a jegy valameddig, ahonnan átvonatoztunk Zánkára. ott volt egy túránk, az volt a kedvenc részem, el is estem. eshettem volna nagyobbat. túra után lementünk a partra és bementünk a 15 fokos Balatonba, élmény volt!!! na itt kezdtem el unatkozni (19.15), unalomból idegbeteg lenni, idegbetegségből pedig hisztizni. egészen éjfélig. mert kb egyedül én voltam teljesen józan aznap. Ádámmal szerintem ezen a napon lettünk úgy igazán haverok. nekem akarta kiönteni a lelkét és bújt hozzám mint egy CICA. cirógattam, meg én voltam a kabátja és jaj de édi. aztán Andrással elkezdtek rap szöveget írni. alias e bejegyzésnek a címe. másnap hazafele jött szóba a C R I N G E ★ N A T I O N és annak a merch-e. 170515: átmentünk Andráshoz, azzal a szándékkal, hogy én kovácsolni akarok. aztán elkezdtünk borozni. de még így is kovácsoltunk egyet. két és fél óra alatt hoztunk össze, egy jó nyomi kis lándzsát, de úgy, hogy hárman püföltük, abból egy tudja mit csinál. aztán íjaztunk, meg Bangeztünk.. aztán apjával is leültem borozni, miközben malmoztunk. funny funny funny. eközben ő kettesben volt a Hannával szal rate this shit. how sad it is. on a scale of one to ten. it was fun tho!!! 170527: Buti eljött értem és úgy mentünk ki Geriékhez. előző nap voltam fodrásznál és meglettem dícsérve aww. munchkinoztunk egy pár kört és nem szeretem ezt a játékot! ehhez túl jó a szívem és még nem tudok gecizni a többiekkel! XD közben amúgy vodkás gumimaci volt a nasi és az sem finom. aztán felmentünk a padlásra Andrással és nosztalgiáztunk... * „na mivan szeplő?” * „hol az a geci amibe kevertük a fost?” (ezen a mai napig röhögök) aztán miután Buti meglett tetoválva elkezdtünk iszogatni és egy mini házibulit csaptunk. táncoltunk, buta ruhákba vedlettünk át és Sárgaszakáll volt az utolsó filmecske amit beraktunk. arra aludt el mindenki. *„mindenkit megölök aki nem hagyja, hogy megöljek mindenkit!” |